Akadálymentesített változat megjelenítése

Élménypince

Buzás Gergely

A szekszárdi apátság és vármegyeháza pincéje a középkorban és a koraújkorban

A szekszárdi vármegyeháza alatt jelentős pincerendszer húzódik. Ennek egy része a vármegyeháza déli szárnya és a nyugati szárny déli fele alatt, másik része a nyugati szárny előtt helyezkedik el. A pincerendszer több különböző korú részből tevődik össze. Ezek építéstörténetének vizsgálata számos fontos információt nyújt a szekszárdi apátság és a vármegyeháza középkori és koraújkori építéstörténetéről.[1]

A pincerendszer legkorábbi része a vármegyeháza nyugati szárnya alatt húzódó pinceszakasz északi fele. Ez a pincerészt délről 94 cm vastag, szabálytalan, néhol téglával javított törtkőfal határolja. 20,6 m hosszú terét három 90 cm széles téglaheveder tagolja. A 3,7 méteres déli szakasz kivételével a többi 4,7 m hosszú. A két déli szakasz 7,6 m széles, a két északi viszont csak 7,26 m. Ezek boltozatát az említett hevederek között egy-egy széles boltív erősíti meg. Jacob Stramm építőmesternek a pincéről készült 1813-as felmérése még csak az északról számított második boltövet ábrázolja, az első szakaszban lévő ezek szerint később épült, talán a vármegyeháza kocsiáthajtója miatt, amely éppen e szakasz felett helyezkedik el. A pincerész egyik bejárata a nyugati fal északról számított harmadik szakaszában nyílik. A bejáratot utólag vágták bele a pince falába. A bejárat keleti, 2 m hosszú szakaszát eredetileg kőkeretes ajtó zárta le nyugat felől. Ma az ajtónak már csak az északi, profilálatlan szárköve áll, a jelenlegi járószintnél magasabban.  Ehhez az ajtóhoz eredetileg egy pincegádor vezetett le, amelynek kőből készült alapfalai ma is megfigyelhetőek a helyén később kialakított pincefolyosó oldalfalaiban. A pincegádort ábrázolja a vármegyeházról készült 1783-as helyszínrajz is.[2] Eszerint a gádort különálló kis épület fedte. A pince eredeti déli falát töri át a másik bejárat. Ezt a nagyméretű, téglaboltozatos boltívet is utólag vágták bele a pincefalba. A pince déli szakaszában, a keleti oldal déli végén egy, utólagosan kialakított szellőzőnyílás található. Az 1813-as pincefelmérés jelöl egy másik hasonló szellőzőt is az északról számított második szakasz déli szélén is.[3]

E pincerész végfalai és eredeti hevederívei semmilyen összefüggést nem mutatnak a felettük jelenleg álló épületszárny közfalaival, de az épület első, 1783-ból származó alaprajzán[4] ábrázolt falakkal sem. Sőt egyértelműen megállapítható, hogy a pince jelentősen túlnyúlik az 1783-as alaprajzon ábrázolt épület északi zárófalán. Mindebből egyértelműen következik, hogy e pincerész korábbi a fölötte 1783-ban már álló épületszárnynál.  A hevederívek arra vallanak, hogy a pince eredetileg egy olyan épület alépítményeként készült, amelynek földszintjét vagy három válaszfal  osztotta négy keskeny helyiségre, vagy a hevederek nem válaszfalakat, hanem pilléreket tartottak, és a földszinti tér egy kéthajós, négyszakaszos terem volt. Valószínűnek tűnik, hogy ebben a pinceszakaszban a középkori apátság celláriumát fedezhetjük fel. A cellárium, azaz a pince már a Karoling kortól hagyományosan a bencés kolostorok nyugati szárnyában kapott helyet.[5] A középkori magyar emlékek között a pécsváradi apátság XIII. századi épületében található a nyugati szárny alatt a cellárium.[6] A nyugati szárny felső szintjén, a cellárium felett a bencés rendből a kiváló ciszterciek, általában a náluk nagy szerepet játszó laikus testvérek dormitóriumát alakították ki.[7] Ezek általában kéthajós, középső pillérsorra boltozott termek voltak, mint a XIII. században épült Pilis és Zirc kolostorában is. A magyarországi bencés építészetben általában nem ismerjük a nyugati szárny felső szintjeinek elrendezését és funkcióját, de a ciszterciekéhez hasonló megoldás náluk sem zárható ki.

Az északi pincerész középkori keltezését alátámasztják Kozák Károly azon ásatási megfigyelései is amelyeket az apátsági templom déli oldalán tett. Itt három pillért figyelt meg, amelyek közül a templom középső kápolnájának vonalába eső kettőt középkorinak vélt.[8] Valójában csak a keletebbiről közöl ásatási alaprajz-vázlatot és egy fotót.[9] E pillérekkel egy sorban, de nyugatabbra, nagyjából a templom nyugati homlokzatának vonalában egy harmadik pillért is feltárt.[10] Ez a pillérsor pontosan a vármegyeház nyugati szárnya alatti pince északi végfalának irányába tart. A pilléres csarnok nyugat felé túlnyúlott a templom épületén. A templom délnyugati sarkához csatlakozó hátfalát Kozák Károly meg is találta.[11] A legnyugatabbi pillért Kozák a közölt alaprajzán L alakúnak ábrázolja,[12] ami azt sugallja, hogy talán egy, a nyugati szárny elé beforduló kerengőfolyosó sarokpillére lehetett. A középkori kolostor déli és keleti szárnyából nem ismerünk régészeti maradványokat. Figyelemreméltó ugyanakkor a keleti szárny 1783-as felmérése, amelynek középpontjában egy négy pillérre boltozott istálló ál, amit északról és délről egy-egy keskeny folyosó keretel. A délit keresztboltozatok fedik. Ettől délre egy négyzetes terem helyezkedik el, amit ekkor már vékony válaszfalak három helyiségre osztottak szét. A szárny alaprajzi elrendezése nagyon emlékeztet a középkori monasztikus kolostorok keleti szárnyának helyiségsorára:  a szárny végén a szerzetesek terme, mellette a parlatorium keskeny kamrája, majd a káptalanterem helyezkedik el. Csak a szárny templom felőli végét lezáró sekrestye hiányzik. Nem zárható ki, hogy a középkori kolostor keleti szárnyának elrendezését őrizte meg a XVIII. század végéig az helyreállított majd istállóként újrahasznosított helyiségsor, csak a sekrestye pusztult el nyomtalanul. Talán épp ezen épületrész régi, középkori falai miatt bontották le a déli helyisége kivételével az a régi keleti szárnyat már az 1780-as évek második felében, hogy a helyére egy eltérő beosztású és hosszabb épületet emeljenek. A középkori kolostor déli szárnyáról már semmilyen nyom nem maradt fenn, ennek a helyre a XVIII. század első felében teljesen új, alápincézett épület került, ami az esetleges középkori maradványokat valószínűleg nyomtalanul elpusztította.

Bár a ránk maradt építészeti részletek és a ismert adatok igen csekélyek, ezek alapján mégis elképzelhetőnek tartjuk, hogy a középkorban a szekszárdi apátság déli oldalán kerengőfolyosóval ellátott teljes kolostornégyszög épült ki. A kolostorépület keltezésére ugyanakkor nem sok támponttal rendelkezünk. Az apátság kőfaragványai között fennmaradtak olyan, XII. század második felére keltezhető, a pécsi dóm szentélyrekesztőjének műhelyéhez köthető töredékek, amelyek különösen díszes, oszlopbélletes nyílásokhoz tartozhattak. Ilyen nyílásokat leginkább egy káptalanterem reprezentatív nyíláscsoportjában lehet elképzelni.[13] De ha ezek valóban a keleti szárny XII. századi káptalanterméhez tartoztak is, ez még nem jelenti azt, hogy a kolostor is ekkor készült volna el. Minden bizonnyal már az apátság 1061-es alapításakor emeltek egy épületet a szerzetesek számára, amely lehetett a későbbi kolostornégyszög bármelyik szárnya alatt.[14] A kolostornégyszög bezárására és a kerengő felépítésére pedig a XIII-XIV. században is sor kerülhetett.

A pincerendszer kiépítésnek következő periódusában épült meg a vármegyeház nyugati szárnyának déli fele alatti pince. Ezt is téglából falazott dongaboltozat fedi, de téglái eltérő méretűek az északi szakasz tégláitól. Ezt egy igen vastag téglafal zárja le dél felől. A falat egy félköríves átjáró töri át, amelyet valószínűleg utólag alakítottak ki a falban, ugyanis nem illeszkedik a pinceszakasz boltozatához. A boltozattal egykorú az a két pinceablak, amely a keleti falat töri át.

A következő. harmadik  periódusban épült meg a vármegyeháza déli szárnya alatt húzódó pince. Ennek keleti harmadát ma egy vékony válaszfal vágja le a nyugati résztől. E válaszfal már az 1813-as felmérésen is szerepel, de ott még két ajtót is jelölnek rajta, amelyet a rajzon később besatíroztak, nyilván a befalazásukat jelölve ezzel. A pincerész nyugati kétharmada egységes teret képez, ám a középső rész falai vékonyabbak, így belső tere valamivel szélesebb, mint a nyugati részé. Az 1813-as felmérés szerint a középső szakasz északi falán volt eredetileg négy ablak, két kettes csoportban. Középen minden bizonnyal azért nem alakítottak ki ablakot, mert ott nyílott a déli szárny földszinti bejárata.  A pince leválasztott keleti harmada három nagyobb egységre tagolódik: a vármegyeház délkeleti sarka alatti négyzetes teret egy ívvel áttört fal  határolja, tőle nyugatabbra pedig egy vékonyabb, középen ajtóval áttört fal húzódik. Ez utóbbi faltól keletre jelenleg vékony válaszfalak egy középfolyosóra és onnan nyíló kis helyiségekre szabdalják fel a pince terét, nyugatra viszont csak egy helyiség található. Falkutatás nélkül nem lehet biztos periodizációt készíteni erre a pincerészre, de az elrendezés alapján valószínűnek tűnik, hogy eredetileg a déli szárny alatti pince egységes tere egészen a sarokhelyiség faláig tartott, és csak a saroktér képezett külön pincehelyiséget. A többi válaszfal későbbi átalakítások során készülhetett.

A pince e két építési periódusa már a kolostor barokk-kori újjáépítéséhez köthető. A törökkor háborúi súlyos károkat okoztak a várrá alakított szekszárdi apátság középkori épületében. A török kiűzése után a középkori apátságból már csak romok maradtak. Mérey Mihály 1693 nyerte el a szekszárdi apáti címet. Nyomban hozzálátott a monostor egykori birtokainak visszaszerzéséhez és 1696-ban már igazolhatóan építkezett is a monostoron. Rendbe hozatta a templomot és emeletes apáti házat emelt. 1703-ban csatlakozott II. Rákóczy Ferenc felkeléséhez, ezért a király elvette tőle az apátságot, amit csak 1711-ben tudott visszaszerezni. Mérey 1718-ban hunyt el. [15] Építkezéseit nehéz azonosítani. Kozák Károly csak egy falszakaszról tudta bizonyítani, hogy Mérey építkezései során dolgoztak rajta: a templom déli oldalán, a templom keleti homlokzati falának vonalában feltárt 90 cm vastag fal alapozásában egy tégla hevederívet talált, amelynek tégláin MM bélyeg volt, amelyet Mérey Mihály monogramjaként értelmezhetünk.[16] Ez arra vall, hogy a templom déli oldalához kapcsolódó kerengőszakaszt az ő idejében időben építették be. Így valószínűleg a déli kápolna keleti végfalának vonalában húzódó 50 cm vastag tégla válaszfal[17] és a két nyugati pillér között, valamint a szélső nyugati pillértől nyugat felé feltárt falakat, és a mellettük talált szemeskályhát is ehhez az építkezéshez köthetjük.[18] Ehhez az épülethez kapcsolódott a templom nyugati homlokzatának lebontott déli apszisa helyén feltehetően ekkor épült kis helyiség is.[19] Valószínűleg Mérey a romos középkori kolostor jobb állapotban lévő részeit próbálta a rendelkezésére álló csekély anyagiakkal és munkaerővel lakható állapotba hozni. Ezért a templom vastag falainak védelmében épségben megőrződött északi kerengő középkori falait és boltozatait használhatta fel az új apáti ház építéséhez.

Az általa emelt épület azonban már nem állt 1783-ban,[20] bontására valószínűleg utóda, az 1718-1757 között a szekszárdi apáti méltóságot viselő Trautson János József apát idején került sor. Az 1732-es canonica visitatio szerint Trautson apát 1726-ban már folytatott építkezéseket az apátságon, de ekkor újabb munkákat tervezett, hogy a régi apátsági épület mintájára újat építsen, amelyet összeköt azzal a romba dőlt kápolnával amelyben a hagyomány szerint Béla király sírja található.[21]  Az 1783-as felmérések nagyrészt az ő építőtevékenysége során keletkezett épületeket mutatják. Az azonban szembetűnő, hogy az apátsági épület földszintje ezen a terven három, vastag közfalakkal elválasztott, jól elkülönülő egységre tagolódik: a nyugati szárnyara, amely nem foglalja magába az épület délnyugati sarkát, a keleti szárnyra az épület délkeleti sarkával együtt és a déli szárnyra, amely a kettőt összeköti. A nyugati és a keleti szárny földszint helyiségei egy két kivétellel ekkor boltozottak voltak, a déli szárnyé viszont nem. Kozák Károly úgy vélte, hogy a nyugati és a keleti szárny korábbi Trautson apát építkezéseinél, hozzá csak a déli szárny építése köthető. Mérey Mihály házát a nyugati szárnyban vélte felismerni.[22] Ennek az értelmezésnek némiképp ellentmondanak saját megfigyelései, amelyek a templom déli oldalán lévő falmaradványokban azonosították Mérey házát.

Trautson építkezéseit valószínűleg úgy rekonstruálhatjuk, hogy elsőször, talán 1726-ban, az elődje által emelt északi szárnyhoz csatolt új épületet a nyugati kolostorszárny romjainak a helyén, hogy így megőrizhesse az épségben fennmaradt középkori pincét, amit dél felé ki is bővített. Ekkor alakíthatták ki a régi pince nyugati falába vágott bejáratot és az elé épített pincegádort is.

1732-ben valószínűleg a régi kolostor déli szárnyának a helyére tervezett új, alápincézett épületet kezdték építeni, hogy a romos és minden bizonnyal helyreállítani tervezett keleti szárnyat a kolostorhoz kapcsolják. Talán a keleti szárny díszes káptalantermét vélték ekkor a Béla király sírját rejtő régi kápolnának. Az új szárnyak felépítésével feleslegessé válhatott a Mérey által a régi kerengőfolyosóból kialakított északi szárny, amelyet talán régisége miatt bontottak le, és mivel így – a korábban minden bizonnyal ebben elhelyezkedő – sekrestyét pótolni kellett, ezét a templom északi oldalára emeltek egy új sekrestyét. Talán ennek építse során szakadt át 1752-ben az új sekrestye mellett állott, ekkor már romos gótikus kápolna kriptájának boltozata,[23] amely új találgatásokra nyújtott alkalmat Béla király sírját illetően.[24] A régi káptalanterem így elvesztette jelentőségét, így később nyugodtan istállóvá alakíthatták.

Trautson apát1757-ben bekövetkezett halála után az apáti tisztet Rodt Ferenc Konrád bíboros kapta meg. Ő emelte a mai plébániaházat 1775-ben. Ennek felépültével a régi apátsági épület elvesztette jelentőségét. Az apát 1775-ben bekövetkezett halála után az apátság javadalmait és a kolostorépületet a  magyar tudományos egyetem kapta meg, amely 1783-ban az apátság épületét eladta Tolna vármegyének. A szükséges átalakításokhoz ekkor készültek Johannes Krammer tervei: egy helyszínrajz és az apátsági épület földszint, valamint emeleti alaprajza. A rajzok sajnos nem különböztetik meg a meglévő és a tervezett részleteket.[25] Az átalakítások mindenesetre nem lehettek túl nagyléptékűek, ugyanis 1785-re már el is készültek.[26] Ezek a munkák úgy tűnik nem érintették a pincéket, amelyek – mint egy később, 1877-1883 között lezajlott perből kiderül – ekkor nem is kerültek át a vármegye tulajdonába.[27]

A pincerendszer kiépítésének negyedik periódusában készült el a vármegyeháza nyugati homlokzata előtt, azzal párhuzamosan húzódó pincefolyosó, valamint az azt a régebbi pincékkel összekötő két átjáró, és az új pince bejáratánál elhelyezkedő dongaboltozatos előtér. Az új pincével megszüntették a régi pince egyetlen, nyugati lejáratát, így ettől kezdve az új pincerész déli végében épített bejáraton át lehetett megközelíteni az egész pincerendszert. A bejárat dongaboltozatos előtérbe nyílott melyet az ajtó két oldalán egy-egy ablak világított meg.  A dongaboltozatos nyugati pincefolyosó elején egy csehboltozatos szakaszból nyílik a vármegyeház déli szárnya alatti pince felé vezető első átjáró, a folyosó végén pedig egy másik, ugyanilyen csehboltozatos szakaszból nyitották meg a régi pincegádor helyén a másik átjárót amely a legrégebbi pincerészbe vezetet át. A pincefolyosó északi végéből egy keskenyebb és mélyebb pincerész vezet észak felé.

Az új pince délre nyíló bejárata először egy 1790 körül, Vertits Ferenc földmérő által rajzolt helyszínrajzon tűnik fel,[28] tehát a pincerendszer nyugati bővítése valamikor az 1780-as évek második felében készülhetett. Ebben az időben komolyabb építkezések folytak a vármegyeháza épületében is. A feltehetően középkori eredetű keleti szárnyat a sarokhelyiség kivételével teljesen lebontották és helyére egy új, eltérő tagolású és hosszabb szárnyat építettek. Ebből lépcsőt vezettek le a déli szárny alatti pince keleti végébe. Valószínűleg ekkor választották le ezt a keleti térrészt, amit ettől kezdve a vármegye használt. Ennek a használati joga a XIX. századi perben sem kérdőjeleződött meg.[29] Ugyanekkor a déli szárny közepét is átalakították: egy nagyméretű pavilont építettek bele, amely a déli szárny pincéjének két középső ablakát eltakarta. Ezek az átalakítások is szerepelnek már Vertits Ferenc fent említett helyszínrajzán, valamint egy szintén 1794 előtt keletkezett, kisebb belső átalakítások tervét ábrázoló alaprajzon is.[30]

1794-ben tűzvész rongálta meg a vármegyeházát és döntötte romba az apátsági templomot. Ez utóbbit a következő években le is bontották és helyén 1807-ben megkezdték a vármegyeháza északi felének felépítését. A munka azonban 1810 körül pénzhiány miatt félbeszakadt.[31]

Ebben az időben épülhetett meg a pincerendszer bejárati előcsarnoka. A pince bejárata elé épített két helyiséges, négy csehboltozattal fedett előcsarnok nyugati két szakasza eredetileg is zárt volt, déli falát két ablak törte csak át, keleti szakasza viszont kifelé árkádívekkel volt megnyitva. Az előcsarnok keltezését behatárolja Schnemann József földmérő keltezetlen helyszínrajza, amely még a pince XVIII. századi egyszerű bejáratát ábrázolja az előcsarnok nélkül, de már látható rajta az 1802-1805 között felépült új plébániatemplom, és szerepel rajta az 1816-ban épült elemi iskola alapozása is (Fundamenta Schola cum normalium).[32] Az előcsarnok először Jacob Stramm 1813-as pincefelmérésen tűnik fel. Ezek szerint a pince előcsarnoka 1805 és 1813 közötti időszakra, annak is inkább a végére keltezhető.

A pincét érintő következő terv Jacob Stramm1813-as rajza, amely a pince szellőzőrendszerének kiépítéséhez készült.

1814-től újabb elképzelések születtek a vármegyeháza északi részére is.[33] 1819-ben ehhez is Jacob Stramm készített terveket, amelyek azonban nem valósultak meg. 1825-ben újabb terv készült, aminek kivitelezése is megkezdődött. [34]  Végül 1828 és 1832 között, Pollack Mihály tervei szerint az egész vármegyeházát újjáépítették,[35] némiképp átalakítva, de nagyrészt megőrizve a legrégebbi déli épületrészeket, így ez az építkezés a pincerendszert már lényegében nem érintette.

 

 

 

 

 

Irodalomjegyzék

 

Aradi: A Garay pince     Aradi Gábor: A Garay pince története. http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:CicuZt0DelgJ:garaypince.hu/+&cd=1&hl=hu&ct=clnk&gl=hu (2013. 02. 03.)

Bodó 2002.                       Bodó Balázs: A veszprémvölgyi apácakolostor építéstörténete és kőfaragványai, in: Műemlékvédelmi Szemle XII (2002 [2004]), 1.sz. 41-63.

Bodó 2010.                       Bodó Balázs: A pécsváradi bencés monostor építéstörténete az újabb kutatások tükrében. In: A középkor és a kora újkor régészete Magyarországon. Szerk.: Benkő Elek – Kovács Gyöngyi, I. Budapest 2010. 349-386.

Braunfels 1972.              Wolfgang Braunfels: Monasteries of western Europa. The Architecture of the Orders. London 1972.

Buzás – Eszes 2007.       Buzás Gergely – Eszes Bernadett: XI. századi görög monostor Visegrádon, Középkori egyházi építészet Erdélyben (Arhitectura religiosă medievală din Transilvania) IV. szerk.: Szőcs Péter Levente – Adrian Andrei Rusu, Satu Mare, 2007. 49-93.

Buzás 2010.                      Buzás Gergely: A szekszárdi apátság temploma a középkorban. in: Építészet a középkori Dél-Magyarországon. Szerk.: Kollár Tibor. Budapest 2010. 554-603.

Cserna 2011.                    Cserna Anna: 175 éves vármegyeházánk. Emlékkötet. Szekszárd, 2011.

Fraknói 1879.                  Fraknói Vilmos: A szekszárdi apátság története. Budapest, 1879.

Kovalovszki  1993.        Kovalovszki Júlia: Árpád-kori bronzöntõ műhely Feldebrõn. In: Entz Géza nyolcvanadik születésnapjára. Szerk. Valter Ilona. Bp., 1993. 87–98.

Kozák 1970.                     Kozák Károly: A szekszárdi bencés apátság feltárása I. A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve I. 1970. 155-180

Kozák 1975.                     Kozák Károly: A szekszárdi apátság és megyeháza története. In: tanulmányok Tolna megye történetéből VI. Szekszárd 1975. 339-383.

Kozák 1977.                     Kozák Károly: A szekszárdi bencés apátság feltárása IV. A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve IV. 1975-1976. 111-136



[1] Szeretnék köszönetet mondani Bálint Zoltánnak amiért felhívta figyelmemet a pince jelentőségére.

[2] Johannes Krammer helyszínrajza. Közölve: Kozák 1975.

[3] Lajtai Zoltán építésznek tartozom köszönettel amiért rendelkezésemre bocsájtotta a pincéről és a vármegyeház épületéről készült felméréseit, továbbá ő hívta fel a figyelmemet Jacob Stramm 1813-as, a szekszárdi levéltárban őrzött pincefelmérésére is.

[4] Johannes Krammer terve. Közölve: Kozák 1975., Cserna 2011. 30

[5] Itt ábrázolja a celláriumot  a IX. század első felében készült Szent Galleni tervrajz, ami egy kolostor ideális elrendezését mutatja be. (Braunfels 1972. 27-28. ábra)

[6] Bodó 2010. 370, 9. ábra.

[7] Braunfels 1972. 75.

[8] Kozák 1975. 359.

[9] Kozák 1970. 6, 27. képek

[10] Kozák 1975. 360.

[11] Kozák 1977. 128.

[12] Kozák 1975. táblák

[13] Buzás 2010. 580-583.

[14] XI. századi kolostoraink közül a pécsváradi  (Bodó 2010 363-364., 6. ábra) és  a visegrádi (Buzás-Eszes 2007. 62., 4, 30. képek) apátság kolostorépületei, a templomtól délre, azzal párhuzamosan,  a veszprémvölgyi apácakolostoré (Bodó 2002.  46.) a templomtól nyugatra, és arra merőlegesen épült fel. A szekszárdihoz korában és formájában legközelebb álló feldebrői apátság kolostorépülete a templomtól keletre, arra merőlegesen épült meg. (Kovalovszki 1993. 87-91., 1. kép) Amennyiben a szekszárdi ehhez hasonlíthatott, akkor a korai kolostorépület az 1783-as tervről ismert keleti szárny akkor már hiányzó északi felét alkothatta. Ez esetben pusztulása talán éppen régisége miatt következett be hamarabb, mint a szárny déli szakaszáé.

[15] Fraknói 1879. 49-54.

[16] Kozák 1970. 169-170.; Kozák 1974. 357.

[17] Kozák 1970. 170-171.

[18] Kozák 1975. 359-360.

[19] A helyiségnek a kerengő hátfalától a templomtoronyig húzódó hátfalát Kozák Károly tárta fel (Kozák 1977. 128.), de mivel e falnak a kerengőhátfalhoz viszonyáról nem árul el semmit, így nem zárhatjuk ki azt sem, hogy az apszis bontására és e helyiség felépítésére még a kerengő építése idején sor kerülhetett. Az azonban biztos, hogy 1783-ban már ez a helyiség sem állt, ugyanis az ekkor készült helyszínrajzon nem ábrázoljták.

[20] Csak északi falának a templom nyugati homlokzatán túlnyúló részét hagyták meg kerítésfalként. (Kozák 1977. 128.)

[21] Kozák 1975. 357-358.

[22] Kozák 1975. 365.

[23] Kozák 1975. 357.

[24] Az 1776-os canonica visitatio már itt, a sekrestye melletti romos kápolnában feltételezi a királysírt (Fraknói 1879. 54. 2. jegyzet)

[25] Kozák 1975. 361-365.

[26] Cserna 2011. 30.

[27] Aradi: A Garay pince

[28] Cserna 2011. 31-32.

[29] A perhez készült helyszínrajz ezt a pinceszakaszt nem is tűnteti fel. Aradi: A Garay pince

[30] Kozák 1975; Cserna 2011. 32-33.

[31] Cserna 2011. 31-38.

[32] Kozák 1970. 5. kép; Cserna 2011. 40-41. A datálatlan rajzot Cserna Anna 1819-1821 körülre keltezi, de ennek ellentmond, hogy a rajzon még nem szerepel az 1813-ban már biztosan létező pinceelőcsarnok.

[33] Cserna 2011. 38.

[34] Kozák 1975. 368-369.

[35] Kozák 1975. 369-371.; Cserna 2011. 47-67.

Nyitva tartás

  • Nyitva tartás

    Hétfő11:00 - 18:00

    Kedd11:00 - 18:00

    Szerda11:00 - 18:00

    Csütörtök11:00 - 18:00

    Péntek11:00 - 23:00

    Szombat11:00 - 23:00

    Vasárnap10:00 – 18:00

    Az interaktív kiállítás megtekintéséhez tárlatvezetés csoportok számára előzetes bejelentkezéssel igényelhető.

  • Elérhetőség & megközelítés

    Garay ÉlményPince
    7100 Szekszárd, Garay tér 19.

    Telefon: 06 20 401 4651
    garaypince@garaypince.hu

    Borkínáló

    A weboldal cookie-kat(sütiket) használ, amik segítenek a lehető legjobb szolgáltatási élmény nyújtásában. A weboldal további használatával Ön jóváhagyja a cookie-k használatát. További információ

    Az Uniós törvényi követelmények értelmében felhívjuk a figyelmüket arra, hogy ez a weboldal úgynevezett. 'cookie'-kat azaz 'sütiket' használ. A sütik teljesen veszélytelen fájlok. Ez a weboldal - a többi más weboldalhoz hasonlóan - azért használ Cookie-kat, hogy ezzel minél egyszerűbbé- és élményszerűbbé tegye az Ön számára a felhasználást, böngészést. A sütiket bármikor letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben a böngészőjében egyénileg nem állítja be a sütik letiltását illetve, ha az 'Elfogadom' feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

    Bezár