Akadálymentesített változat megjelenítése

Élménypince

A Garay-pince története

Szekszárd szívében, a vármegyeháza alatt jelentős pincerendszer húzódik, amely több száz éves múltra tekint vissza. A mai Garay-pince hosszú időn keresztül várpinceként volt ismert a város polgárai előtt. Itt tárolták azt a bort, mely a szekszárdi apátság, majd később az alapítványi uradalom birtokain megtermett, illetve a fennhatósága alá tartozó területekről beszolgáltatott szőlőből készítettek.

Régészeti leletek alapján feltételezhető, hogy a pincerendszer egyes szakaszai középkori eredetűek és összefüggésben állnak az egykori szekszárdi bencés apátság celláriumával. A pince nagy részét azonban feltehetőleg a török hódoltság után, a 18. század elején ásták ki. Ezt követően több szakaszban a pince kibővítésére, átalakítására került sor.

1877 és 1883 között hosszan elhúzódó per zajlott a közalapítványi uradalom –amely megkapta a Mária Terézia által, 1777-ben megszüntetett apátság javait – és Tolna vármegye között a pince tulajdonjogáért. A pert a legfelsőbb fórum, a Kúria határozata zárta le, mely a várpincét az uradalom tulajdonának ismerte el. Ekkor megköttetett az eladási szerződés az uradalom és a budapesti Jálics A. Ferenc és társa cég között. A cég hivatalos képviselője Leopold Károly szekszárdi borkereskedő volt. A budapesti borkereskedő cég pár évvel később eladta a pincét a megyének. Az alku megkötése után pedig bérbe vette azt 10 évre.

Ekkor leltár is készült a pincében lévő tárgyakról.

A bor tárolásához szükséges eszközökhöz hozzátartozott 3 db használhatatlan hordó (kettő 108 hl-es, a harmadik 54 hl-es volt), 137 méter hosszú korhadt csántérfa. Használni csak egy 108 hl-es hordót lehetett. Az előpincében három helyiség volt utcára néző ablakokkal. Ezekben külön pihenőhelyet rendeztek be. A berendezési tárgyak között megtalálható a ruhásszekrény, mosdószekrény, íróasztal, vaskályha, ágy, dívány, szalmazsákok, valamint a bejárat feletti utcai lámpa. Hozzá kell tenni ehhez, hogy a bérleti szerződés szerint nem lehetett a pincében lakni. Tehát a pihenő alkalmatosságokat feltehetőleg csak ideiglenesen egy-egy több napon át tartó munkafolyamat idején használhatták. A szerződés tiltotta a pincében kocsma, mészárszék üzemeltetését, nagyobb zajt okozó foglalkozás űzését, tűzveszélyes anyagok elhelyezését, illetve minden olyan tevékenység folytatatását, mely a megyeháza épségét, biztonságát, környezetének csendjét zavarná, vagy „erkölcsi tekintetét” sértené. Vigyázni kellett a pince falának, boltozatának állagára, a szükséges javításokat is végre kellett hajtani.

E bérleti szerződés megkötése után közel húsz évig Leopold Károly üzlettársai, illetve útódai bérelték különböző időtartamban a pincét. A bérleti díjat időnkénti elmaradásokkal, de folyamatosan fizették. Érdekességként megemlíthető, hogy a pince utcai frontján lévő helyiségeket kiadták további bérletbe pl. lisztárusításra. Ezzel pótolták a bortermés pangása idején a bérlők bevételeiket. A borászathoz jobban passzoló kádárüzletet is fenntartottak a pincében, ami nagy zajjal járt. A megyeházán dolgozó hivatalnokok panaszt is tettek ezért. Levelükben leírták, hogy „A hordók folytonos döngetése abrincs le és felverése kora reggeltől késő estig szakadatlanul tart, úgy hogy a hivatalban a zárt ablakoknál sem vagyunk már képesek nehéz és felelősségteljes munkánkat elvégezni.”

Megemlítendő, hogy a hordók kezeléséhez oly fontos vizet (a korabeli szükséglet 15-20 hektó volt) messziről, az Újvárosból kellett hordani, mert a Garay téren levő közkútról a vízhordást az esetenkénti szárazság miatt gyakran betiltották. Tervek is születtek a kút fúrására, de ez végül az anyagi nehézségek miatt elmaradt.

A 20. század elején felújításokra került sor a pincerendszerben. Javították a pince és előtere burkolatát, falazatát, kibetonozták a vízlevezető csatornát, új tölgyfa gerenda sínpárt fektettek a hordók gurításához.

1917-től kezdve az egyéni bérlők társaságba tömörülve használták a várpincét. Először a Szekszárdon alakult Mezőgazdasági Kereskedelmi Rt. nevével találkozhatunk. Az I. világháború kínálta konjunktúrát kihasználva más szekszárdi borkereskedő cégekkel együtt több ezer hl bort értékesített. A konjunktúra elmúlásával, illetve a húszas évek első felének borértékesítési válsága miatt a pince kihasználatlan maradt

Ebből a siralmas helyzetből a kiutat az állami segítség jelentette. A húszas évek második felében négy történelmi borvidéken állami támogatással a helyi termelőkkel együttműködve pinceszövetkezeteket alakítottak. A támogatás feltételeként a szövetkezetbe lépni kívánó gazdák kötelesek voltak minden 10 hl bor értékesítése után 1 db 40 pengős üzletrészt jegyezni. Az egyik ilyen kedvezményezett térség Szekszárd és környéke lett. Itt alakult meg 1929-ben a Szekszárdi Borvidéki Bortermelők állami ellenőrzés alatt álló Pinceszövetkezete, amely 25 évre vette bérbe a várpincét.

Jó üzletpolitikával rövid időn belül állandó piacot biztosított a szövetkezet a kiváló szekszárdi boroknak. A harmincas években az IBUSZ által szervezett „filléres” vonatokkal sokan csak azért érkeztek Szekszárdra, hogy megtöltsék demizsonjaikat a finom nedűvel. Ilyenkor a várpincét nyitva tartották, sőt a vendégek körülsétálhattak a pincében, megcsodálhatták a hatalmas 80-100 hl-es ászokhordókat.

A szövetkezet hamarosan bővítette a pince befogadóképességét. 3 db egyenként 300 hl-es cementkádat építtetett. Később a vizet is bevezették a városi vízvezetékre csatlakozva. Bérletük 1944-ig, illetve 1949-ig állt fenn.[1] Ekkor tulajdonos változás történt. A pince a Magyar Állam tulajdonába került. A pinceszövetkezetet is államosították, mely része lett a Mecsekvidéki Borforgalmi Vállalatnak. A pince kezelői jogát pedig a Mecsekvidéki Pincegazdaság kapta meg. Kezelői joga a hetvenes évek végéig fennmaradt. 1980-tól 2 évig a Szekszárdi Állami Gazdaság, majd 1982-től 1990-ig a Szőlőtermelő és Bortermelő Közös Vállalat kapott meg kezelői jogot. Közben a piacgazdaságra való áttérés következtében már az 1980-as évek végén részvénytársasággá alakult a Módos Ernő által 1992-ig vezetett Aliscavin, mely a kezelői jog mellett a pince tulajdonjogát is megszerezte. A részvénytársaságot 1992-ben Kovács József vásárolta meg. A 21. század elején újabb tulajdonosváltás történt. A pince és a társaság Kovács Tibor tulajdonába került és miután a zombai Szent Gál szőlőhegyi birtokot is megvette új nevet kapott a részvénytársaság is. 2003 szeptemberétől felvette a Szent Gál nevet, mely alatt 2009-ig Borászati rt.-ként, majd ezután Pincészeti Zrt.-ként működött. A pincét végül a Szekszárd Megyei Jogú Várost képviselő Szekszárdi Vagyonkezelő Kft. vásárolta meg a Szent Gál Zrt.-től 2012-ben.

 

 

 

 


[1] A pinceszövetkezet történetére vonatkozó adatok Nagy Ferenc tanulmányában találhatók. (Nagy Ferenc: A szekszárdi pinceszövetkezet története. In Babits Füzetek 2. Babits Mihály Művelődési Központ, Szekszárd. 1990.)

Nyitva tartás

  • Nyitva tartás

    Hétfő11:00 - 18:00

    Kedd11:00 - 18:00

    Szerda11:00 - 18:00

    Csütörtök11:00 - 18:00

    Péntek11:00 - 23:00

    Szombat11:00 - 23:00

    Vasárnap10:00 – 18:00

    Az interaktív kiállítás megtekintéséhez tárlatvezetés csoportok számára előzetes bejelentkezéssel igényelhető.

  • Elérhetőség & megközelítés

    Garay ÉlményPince
    7100 Szekszárd, Garay tér 19.

    Telefon: 06 20 401 4651
    garaypince@garaypince.hu

    Borkínáló

    A weboldal cookie-kat(sütiket) használ, amik segítenek a lehető legjobb szolgáltatási élmény nyújtásában. A weboldal további használatával Ön jóváhagyja a cookie-k használatát. További információ

    Az Uniós törvényi követelmények értelmében felhívjuk a figyelmüket arra, hogy ez a weboldal úgynevezett. 'cookie'-kat azaz 'sütiket' használ. A sütik teljesen veszélytelen fájlok. Ez a weboldal - a többi más weboldalhoz hasonlóan - azért használ Cookie-kat, hogy ezzel minél egyszerűbbé- és élményszerűbbé tegye az Ön számára a felhasználást, böngészést. A sütiket bármikor letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben a böngészőjében egyénileg nem állítja be a sütik letiltását illetve, ha az 'Elfogadom' feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

    Bezár